"Mindannyiunk élete egy-egy patak, mely ugyanabba a folyóba ömlik, ami végül a vízesés ködén túl a mennybe ér. (...) Drága barátom, hunyd le a szemed és engedd, hogy a víz hazavigyen!"
Bakancslista. c film
Bakancslista
A szó hallatán elsőként talán Morgan Freeman és Jack Nicholson remek alakítása jut eszünkbe ( Rob Reiner :Bakancslista ), ahogy a két haldokló öregfiú valóra váltja régóta dédelgetett álmait. A film nem csupán remek szórakozás, hanem rendkívül tanulságos történet. A bakancslista azoknak a dolgoknak a sora, amelyeket az ember meg akar tenni, tapasztalni, mielőtt "feldobná a bakancsot".
Mindannyian rendelkezünk bakancslistával, folyamatosan bennünk keringenek a meg nem valósított vágyaink. Ezek az álmok olyan tevékenységek, megélések, melyekhez nem éreztük magunkat elég erősnek, vagy úgy gondoltuk, hogy nem érdemelnénk meg. Már gyermekkorban elkezdjük csokorba gyűjteni őket és felnőttként tovább gyarapítjuk számukat. Ezek lehetnek egészen apró, illetve nagyobb horderejű dolgok is, viszont egytől-egyig arra emlékeztetnek bennünket, hogy nem élünk teljes életet. Az elvetélt vágyak esetén hivatkozhatunk a külső körülmények negativ összjátékára, de ebben az esetben önmagunkat csapjuk be. Mindig mi döntjük el, hogy mit szeretnénk megtapasztalni és az általunk választott útnak megfelelő helyzeteket teremtünk a gondolataink segítségével. Azokra a dolgokra, szituációkra és személyekre irányítjuk a fókuszunkat, melyek az általunk még biztonságosnak vélt határok közötti halmazba beleférnek. Ha a vágyaink ezen a zónán túl mutatnak, akkor megnyugtatjuk magunkat azzal a mondattal...ez nekem úgy sem sikerülne...én ezt nem engedhetem meg magamnak... Ez a hozzáállás kényelmes, sokszor unalmas, de mindenképpen biztonságos életet eredményez. Ha nem vagyunk kellően őszinték önmagunkhoz, akkor abban a tudatban élhetjük tovább a mindennapokat, hogy a bakancslista életünk végén fog nyomasztani bennünket igazán.
A valóságban azonban nem így zajlik, hiszen mindannyiunkat foglalkoztatnak azok a vágyak, melyek segítségével kiteljesedhetnénk, melyek örömet okoznának nekünk. Viszont ez a fajta álmodozás energiablokkot hoz létre lelki és testi szinten egyaránt, mivel eleve megvalósíthatatlannak minősítjük az adott dolgot. A másik negatív hozadék, hogy folyamatosan kompromisszumokat kötünk önmagunkkal és ez aláássa az önbecsülésünket is. ...Ha újra kezdhetném... kezdetű mondatok is megnyugtatják az elmét, hiszen úgy érezhetjük, hogy már nincs itt az idő a cselekvésre, a múltat pedig nem tudjuk átalakítani.
Bizonyára közhelynek tűnik, de a ...soha sem késő... mondatnak is megvan a maga jelentősége, hiszen minden egyes pillanatban újabb döntést hozunk életünkre vonatkozóan és bármikor elindulhatunk egy másik irányba. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy milyen környezetben, milyen társakkal , milyen tevékenységek közben érezzük magunkat boldognak. Ha vállaljuk az érzéseinket, a megérzéseinket, akkor esélyt adunk magunknak a bakancslistánk jelenben való megélésére.
Rajmon Beáta