"Szeretjük máshol keresni a gyökeres átalakításhoz szükséges tényezőt - a csodát -, pedig többnyire ott van a kezünk ügyében. Néha pedig mi magunk vagyunk a csoda."
Jeanette Winterson
Beengedem-e a csodákat az életembe?
Sokszor elgondolkodom, vajon hányan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy az általunk kiépített határokat szabadon tologathatjuk.
Mi alakítjuk a saját világunkat, azt is mondhatnám, hogy gondolataink és az azt követő tetteink segítségével építjük nap, mint nap.
Ha elhiszem, hogy nekem semmi nem sikerül, örök vesztes vagyok, akkor valóban így alakítom az életem, vagyis a hitemnek megfelelően. Ha abban hiszek, hogy bármi lehetséges, akkor tisztában vagyok vele, hogy csupán én magam vagyok a korlát, ami megakadályoz abban, hogy valóra váljanak az álmaim, vagyis tőlem függ, hogy a korlátokat lebontom-e.
Valószínűleg könnyebb azt gondolni, hogy a körülmények rabja vagyok és csak sodródom az életben, hiszen ebben az esetben a felelősség nem az enyém. Látszólag nem én döntök, nem én teremtem az életem, hanem minden csupán megtörténik velem. Ennek az életszemléletnek számtalan hátránya közül a legfajsúlyosabb, hogy a vágyaim soha nem kerülnek felszínre és elmegy mellettem az élet.
Ha felvállalom a teremtéssel járó felelősséget, akkor egyúttal a "csodákat" is beengedem az életembe, elhiszem, hogy a gondolataim egy idő után a fizikai világban is realizálódnak. Ebben az esetben folyamatosan arra törekedem, hogy pozitív, a belső vágyaimnak megfelelő gondolatok keringjenek az elmémben. A csoda bármilyen formában érkezhet, rám találhat az a munka, amire évek óta szívből vágytam, amiben kiteljesedhetek, megtalálhatom azt az otthont, amibe minden nap szívesen hazatérek, megtalálhatom azt az embert, akivel összhangban tudok élni és még sorolhatnám...Az esetleges kudarcaimért nem a környezetemet okolom, hanem tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ebben az esetben magát a tévedést, nem sorscsapásként élem meg, hanem egyfajta tapasztalásként, amit a jővőben bármikor kijavíthatok.
A teremtés lehetősége mindannyiunké és a csodák mindig jelen vannak, csupán nyitottnak kell lenni rá...
Rajmon Beáta