"Amíg az ember a félelmeit használja a döntéseihez, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse."
Fledmár András
A félelem fogságában
- Tudom, hogy meg kellene tennem, de egyszerűen nem megy, olyan mintha a félelem lefagyasztana...
- Tudod, hogy mitől félsz, ismered a félelmedet?
- Sok mindentől...el tudom-e viselni a magányt, képes leszek-e egyedül megállni a lábamon, hogyan fogadja el a gyermekem a döntésemet...annyi minden kavarog a fejemben. Minden egyes alkalommal, amikor elhatározom, hogy pontot teszek a kapcsolat végére, megszólal a fejemben a vészcsengő.
- Mi tart a kapcsolatban a félelmeden kívül?
- Most arra gondolsz, szeretem-e még a párom, vagy egyáltalán érzek-e valamit? Nem...bár sokszor elhitetem magammal, hogy még mindig vannak bennem érzések, így könnyebb elviselni a döntésképtelenséget. Szerintem a megszokás, a látszólagos biztonság, ami még mindig benne tart, így sokkal kiszámíthatóbb az élet.
Hogyan határozhatnánk meg a félelmet? A wikipédia szerint: egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk...A valóságban ennél sokkal fajsúlyosabb, olyan érzés, ami megbénít, ami megakadályoz abban, hogy úgy cselekedjünk, ahogy szeretnénk. Átjárja egész életünket, gyermekkortól kezdve egészen halálunkig végigkísér. Számtalan formájával találkozhatunk, némelyik kisebb nyomot hagy, s vannak olyanok, melyekhez olyan mély hegek társulnak, melyekkel életünk későbbi szakaszában is nagyon nehéz szembenézni. A lélek tárol minden információt, minden érzést, így a félelmeinket is, ezért folyamatosan jelen van, igaz, hogy nem mindig a felszínen, hanem a mélyebb rétegekben, de bennünk él. Ezért bizonyos élethelyzetek, melyekhez a múltban erős félelem társult és nem tudtunk vele megbirkózni, jelenbeli helyzeteinket is megbéníthatja. Ha gyermekkorunkban megtapasztaltuk az eltaszítottságot, szüleink magunkra hagytak akár fizikailag, akár lelkileg, akkor felnőttként valószínűleg kerülni fogjuk azokat a szituációkat, melyekben szembe kellene néznünk az egyedülléttel.
Mit tehetünk? Azok a szorongások, melyek komoly fizikai tüneteket hívnak elő (szapora szívdobogás, emésztőrendszeri problémák, alvászavar, ájulás, magas vérnyomás, stb) mindenképpen szakember segítségét igénylik. A háttérben futó, kisebb félelmek viszont önerőből is leküzdhetők. Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, szembe kell tudnunk nézni velük és a kis lépések taktikájával meg kell válni tőlük. Az első lépés a félelem beazonosítása, mert sokszor általánosságban beszélünk a fogalomról. Gúzsba köt a félelem...találó kifejezés, hiszen olyan helyzetet élünk meg általa, melyben cselekvőképtelenné válunk... Nagyon sok formája ismert, a leggyakrabban a következőkkel találkozhatunk: félelem a kudarctól, a magánytól, a változástól, az érzések megélésétől, az intimitástól, a megszégyenüléstől, az ismeretlentől. Néhányat közülük talán már mindannyian megtapasztaltunk, gond csak akkor van, ha ezek az érzések hosszú távon korlátoznak bennünket. Miután már tudjuk a konkrét okot, tudatosan keressünk olyan szituációkat, ahol megélhetjük a nem kívánatos érzést, ezáltal feloldhatjuk a bennünk lévő blokkokat. Tudatos önismereti munkával, kitartással nagyon jó eredményeket lehet elérni, ami nagymértékben javítja életünk minőségét.
Rajmon Beáta