A feltétel nélküli elfogadás olyan érzés, amikor minden hibáddal, minden gyengeségeddel együtt fogadnak el, olyannak, amilyen vagy, amikor nincsenek elvárások, pusztán a létezésed elég ahhoz, hogy a másik elfogadjon és tiszteljen. Sajnos elég ritkán találkozunk ilyen megélésekkel, az emberi kapcsolatok általában tele vannak kimondott, vagy burkoltan megjelenő feltételekkel, szabályokkal, melyekhez igyekeznek alkalmazkodni a felek. Azt gondolom, hogy sokan nem is hisznek ebben a fajta kapcsolódásban, számukra nehéz elképzelni azt, hogy önmagában a létezés elég ok arra, hogy elfogadás legyen bennük a másik személy iránt, mindig kell valami plussz, ami miatt a másik 'megkaphatja' az önzetlen elfogadást, szeretetet.
Könnyű azokat az embereket elfogadni, szeretni, akik belesimulnak az életünkbe, akik sok áldozatot hoznak értünk, akik kimagasló eredményeket érnek el, akik szolgálnak bennünket, akik megkönnyítik az életünket, akik akkor is mosolyognak és kedvesek, amikor mások elfordítják a fejüket. Azokat már nehezebb, akik a saját határainkat feszegetik, akik korlátokat állítanak fel, akik tiszteletlenül viselkednek velünk, akik visszaélnek a bizalmunkkal, kihasználnak bennünket. / Persze az emberi játszmákhoz mindig legalább két ember kell, és mindkét fél 'hibás', az is, aki megszabja mit tehetünk, és az is, aki szemet huny mindezek felett./ A kérdés csak az, hogy hogyan tekintünk életünk szereplőire, a lelküket látjuk, a feladatokkal megbírkózó, fejlődni vágyó lelket, vagy az emberi játszmákba beleragadt esendő embert.
Ha megtanulod tisztán, ítélkezés nélkül szemlélni az embereket, akkor azt fogod látni, hogy mindenki ugyanabba az irányba halad, csak néhányan előrébb járnak az úton, míg mások kicsit lassabban haladnak előre. A feltétel nélküli elfogadás nem azt jelenti, hogy mindenkit, akivel az úton találkozol a kebledre ölelsz, hanem azt, hogy mindenkire úgy tekintesz mint egy vándorra, aki önmagát keresi, és a tiszta szeretetet, hiszen ez a földi utazásunk lényege. Nagyon nehéz ezt a nézőpontot elsajátítani és folyamatosan megőrizni, de érdemes. Ha képes vagy transzformálódni, meghaladni a benned kialakult hiedelmeket, akkor a világ egy nyitott tér lesz, ahol mindenki egyforma, nemtől, bőrszíntől, nemzeti hovatartozástól, iskolázottságtól függetlenül, mindenki 'csak' egy lélek lesz, aki tanul, fejlődik, küzd, olykor elbukik, olykor sikereket ér el. Ha te elfogadóvá válsz, segíthetsz másoknak, hogy ők is másként tekintsenek az emberiségre, és ezután az egyéni érdekek, sikerek szép lassan elkopnak, és helyüket a kollektív célok válthatják fel, ahol nemcsak önmagad életét szeretnéd jobbá tenni, hanem a Földet szeretnéd egy élhetőbb hellyé varázsolni azáltal, hogy elfogadod a másikat és segíted.
Ha szeretnél a témáról bővebben, kicsit más nézőpontból is olvasni látogass el a www.felicitysheer.com weboldalamra, ahol a Blog - Csak Tagoknak menűben megteheted, illetve vásárolhatsz a webáruházból könyveket.
Rajmon Beáta