"A gyermek: az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten."
Ady Endre
A középpont igazsága
Gyermekként rengeteg vágyat, álmot dédelgetünk, amit úgy hiszünk, hogy egyszer valóra válthatunk ...és valóban ha elbeszélgetünk egy gyermekkel, akkor érezhető, hogy az ő valóságában tényleg jelen vannak azok a gondolatok, amiket mi felnőttek csak megmosolygunk. Valóban hisz a saját értékében, a saját csodatévő erejében, meg sem kérdőjelezi, hogy amit elképzelt, az esetleg nem fog megvalósulni. Sajnos mi felnőttek megpróbáljuk őket visszahúzni a realitás talajára, pedig ha egy kicsit is az ő szemükkel néznénk az életünket, akkor belátnánk, hogy irigylésre méltó az önmagukba vetett hitük éppúgy, mint a fantáziájuk. Ez a két eszköz pedig felér egy csodatévő pálcával, hiszen ha merek álmodni, ha el merem képzelni, hogyan lehetne szebb az életem és hiszek benne, hogy valóra is tudom váltani, akkor már elindultam az úton, amin ha kitartással végighaladok, akkor felépíthetem a saját boldog, kiegyensúlyozott életem.
Sokszor mondjuk, milyen makacs ez a gyerek, pedig csak ragaszkodik a saját elképzeléseihez. Lehet, hogy nekünk is kitartóbban kellene ragaszkodni az álmainkhoz. Nem születik olyan vágy bennünk, amihez ne lenne meg a szükséges eszköz, amivel valóra válthatjuk.
A probléma ott kezdődik, hogy az elképzeléseinket felülbírálja a családunk, a barátaink, a munkatársaink és máris el megy a kedvünk a megvalósítástól. Hiszen hatalmas súlya van a környezettől kapott visszajelzéseknek, főleg ha negatívak. Ha ezen a rostán mégis sikeresen végighaladnánk, akkor visszahúzó tényezőként jelen lehet a kitartás hiánya éppúgy, mint a kishitűségünk. Pedig azok az álmok nem véletlenül születnek meg bennünk, azért mert úgy érezzük , hogy általuk többek lehetünk, kiteljesedhetünk.
Rengeteget tanulhatunk a gyerekektől és ha magunkévá tesszük az ő életfilozófiájukat, akkor a vágyott céljaink is sokkal közelebb kerülnek hozzánk.
Rajmon Beáta