A rabság és a szabadság is a Te döntésed
Nézem a velem szemben ülő férfit, tekintetében ott látható a múlt összes szenvedése. Azok is, melyek kevésbé voltak fájdalmasak és azok is, melyek mint soha el nem tűnő kráterek ott tátonganak a lelkében. Vajon mit vár tőlem? Az általa szabadon választott rabság megszüntetését, vagy egyszerűen csak valamiféle megvilágosodást, hogy megértse mi történik vele...
Vajon ki választja a rabságot, a korlátokat tudatosan az életben? Vajon miért kínozza magát az ember minden áldott nap, ahelyett, hogy lerázná a béklyóit és szabadon élne? Milyen előnye lehet egy ilyen méltóságon aluli helyzetnek? Hogyan lehet kilépni egy megalázott szerepből, elhinni hogy a szabadságot, a szeretetet mindenki megérdemli, s ezek nem amolyan jutalomfalatkák, melyet csak néhányan élvezhetnek...
Sajnos nagyon sokan élnek számukra méltatlan házasságban, emberi kötelékben. Azt hiszem itt a kötelék sokkal mélyebb jelentéssel bír annál, mint két ember szövetsége, inkább olyan latens megállapodás a két fél között, ami arról szól, hogy mit vesznek el egymás életéből, ahelyett, hogy egyenrangú felekként élnének. Nem telik el nap anélkül, hogy ne bántanák egymást szóval, tettekkel, vagy pusztán a közömbösségükkel. Ennek ellenére mégis évekig, évtizedekig működnek ezek a kötelékek...s hogy mi okból? Erre rengeteg forgatókönyv lehetséges: A magánynál még az is jobb, ha mindennap bántanak, mert az egyedüllétet nem viselném el... Ha már úgy hozta az élet, hogy közös gyermekeink születtek, nem engedhetem meg, hogy apa/anya nélkül nőjenek fel...Egyedül nem tudnám ezt az anyagi színvonalat biztosítani, ezért inkább szenvedek...
S hogy mit áldoznak fel ezek az emberek? Annak a lehetőségét, hogy megtapasztalják milyen a szeretet, milyen egyenrangú félként élni egy kapcsolatban, milyen szabadon döntéseket hozni, kimondani a szavakat, felvállalni az érzéseket, olyan mintát mutatni a születendő gyermeknek, melyben mindig van választási lehetőség, s a társak támogatják egymást, nem ellenfelek. Azt gondolhatnánk, hogy a felgyorsult világ, a lazább erkölcsök elsöpörték a kényszerkapcsolatokat, de nem, az emberek sokszor el sem hiszik, hogy a boldogságot megérdemlik, s ez pusztán döntés kérdése...
Rajmon Beáta