A transzformáció szót hallva általában nagy dolgokra gondolunk, valójában minden átalakulás transzformatív jelleggel bír. Nyilván azok az átalakulások, változások, amikor nagy lépésekre kényszerülünk, amikor a hernyóból pillangó születik, sokkal nehezebben tolerálhatóak, nagyobb kitartás, hit, belső erő szükséges a megélésükhöz. Amikor időszerűvé válik a transzformáció az életünkben, saját magunkban, kétféle módon reagálunk általában, vagy nekifeszülünk az energiának, nehezítjük a folyamatot, benne akarunk maradni a régi mintában, élethelyzetben, vagy haladunk az áramlással. Amikor bennragadunk a régi, megszokott életünkben, az a biztonság illúzióját adhatja számunkra. Amikor hagyjuk, hogy a változás más irányba sodorjon bennünket, kilépünk a kényelmes komfortzónából, teljesen ismeretlen vizekre evezünk, úgy tűnhet, hogy elveszítjük mindazt, ami az állandóságot biztosította addig számunkra. Nem tudjuk, mi vár ránk az út végén, nem tudjuk, hogy lesz-e elég erőnk végigmenni az úton, nem tudjuk, hogy életünk szereplői hogyan fognak reagálni az új helyzetre. Kétségek, félelmek között hánykolódva, egy valamit tehetünk, rábízzuk magunkat a benső iránytűnkre, és hiszünk a transzformáció jótékony erejében. Hiszen minden értünk történik, még akkor is, amikor a legnehezebb napokat éljük meg, és a legkevésbé hisszük, hogy ez így van.
Az utóbbi időben kénytelenek voltunk transzformálódni, átalakulni, egyszerűen nem adott más lehetőséget az élet. Bármennyire is szerettük volna megtartani a múlt látszólagos biztonságát, nem volt rá lehetőségünk. Tapasztalatom szerint elég sokan ragaszkodtak a régi világhoz, és ellenálltak a mindent elsöprő változásoknak. Azok, akik a megújulás táborát gyarapították, próbáltak együtt haladni a sokszor elég fájdalmas energiákkal. Sok esetben egy családon belül is a megosztottság volt jellemző, és ez a feszítő energia elég lehetett ahhoz, hogy az amúgy is ingatag alapokon nyugvó kapcsolat, családi kötelék megszakadjon, és a partnerek elinduljanak különböző irányokba. Az érzelmileg fejlett partnerek jobban tudtak alkalmazkodni, egyrészt nyitottak voltak a világban zajló történésekre, másrészt elfogadóbbak voltak a másik félben lezajló érzelmi hullámvölgyekkel kapcsolatban. Próbálták egymást támogatni, segíteni a nehezebb periódusokban, és ez elegendő volt ahhoz, hogy a kapcsolat a nehézségek ellenére is, sőt azok hatására egy magasabb szintre léphessen. A külső változások belső transzformációt indukáltak. Az emberiség egy része egy új világban próbálta megélni a régi mintákat, míg mások a változások hatására transzformálódtak, a problémákra más nézőpontból tekintettek, és más megoldókulcsokkal dolgoztak.
Önismereti kérdések: Hogyan éled meg a viharokat? A sötétségbe boruló eget bámulod, és félve hallgatod a mennydörgést, vagy rácsodálkozol az elemek hatalmas erejére, de tudod, hiszed, hogy a vihar után mindig ki fog sütni a nap? Amikor változásra kényszerít az élet, a félelemnek adsz teret, a biztonságot keresed, vagy megpróbálsz együtt haladni az áramlással? Keresed-e a transzformációban rejlő tanulási, fejlődési lehetőséget? Mennyire tolerálod, ha a másik fél belső átalakuláson megy keresztül, magára hagyod, vagy kíváncsi vagy a benne lezajló változásokra és támogatod a folyamatban? Hány olyan életeseményt tudnál felsorolni, ami erősen transzformatív jellegű volt számodra? Hogyan reagáltál a megváltozott körülményekre, energiákra, fejlődtél-e ezen a területen mostanában?
Ha szeretnél a témáról bővebben, kicsit más nézőpontból is olvasni látogass el a www.felicitysheer.com weboldalamra, ahol a Blog - Csak Tagoknak menűben megteheted, illetve vásárolhatsz a webáruházból könyveket.
Rajmon Beáta