Két éve írtam utoljára (cikket), igaz, akkor még gondolataimat főként az asztrológia köré rendeztem. Majd leléptem a "színpadról", eltűntem, nem vállaltam ügyfeleket és kemény belső munkát végeztem. Bár az önvizsgálat, a meditáció mindig része volt az életemnek, a belső utazás most valami egészen más módon történt meg, hiszen könyvek születtek belőle. (A fényből az illúzióba és a Fényszerződés). A két könyv megtörtént eseményeket dolgoz fel és a sorok között kezet fog egymással a valóság és a képzelet.

A történetek hűen tükrözik a szereplők belső és külső harcait, melyek egyetlen cél köré rendeződnek, rátalálni önmagukra, saját fényükre és lehorgonyozni a szeretetet a Földre. Egy olyan világot teremteni, amiben nem különálló egyedként tekint önmagára az ember, hanem az Egy részeként, ahol nincs Te és Én, a tökéletes Egy kivetülése minden lélek. 

A könyvek, ahogy eddig tapasztaltam, töltik és inspirálják az olvasókat, megerősítik őket abban, hogy mindez lehetséges, csak befelé kell fordulni és hinni a saját fényünkben. Mivel duális világban élünk, ezért találkoznom kellett és kell olyan emberekkel is, akik elutasítják ezt a világot, elutasítják a szeretetet... Persze ez nem baj, hiszen mindenki a saját egyéni sorsa, tapasztalatai és tudati fejlettsége szerint tud reagálni a világ történéseire és nekünk nincs más dolgunk, mint elfogadni őket és nem lépni bele abba a hatalmi játszmába, amire oly hajlamos minden ember. 

Már csak egy kérdés maradt... Miért pont ma írtam mindezt le? Mert olyan energiák vannak az "égen", melyek a fent kifejtett gondolatmenetet támasztják alá (Uránusz-Merkúr kvadrát és Szaturnusz- Nap egyre pontosodó szembenállás). Az első fényszög hatalmas konfliktust, vitát generálhat, mely összefüggésben lehet az önérvényesítéssel, az érzelmi megélésekkel. Míg a második az önmagunkkal szemben fennálló elégedetlenséget, önbizalomhiányt szimbolizálja.

Ne feledjük a következőket a nehéz időszakokban sem: hit, fény, szeretet.

Rajmon Beáta