Az ego megszelidítése

 

 

Az elkövetkező napokban egy érdekes élményben lehet részünk, ha figyelünk a belső történéseinkre. A Nap közeledése a Szaturnuszhoz megtaníthat bennünket az alázatra, hogy ne önmagunkat toljuk előtérbe, ne akarjuk mindenáron mindenkinek megmutatni, milyen nagyszerűek is vagyunk, ne fentről lefelé tekintsünk a másik emberre, hanem szerényen, a sorsunkkal együtt mozdulva, alázattal közelítsünk az élethez. (Nyilas Nap esetén előfordulhat, hogy többnek, okosabbnak, nagyszerűbbnek érzékeljük magunkat, s lehet, hogy közben észre sem vesszük mindezt, hiszen a Neptun fényszöge ködösíthet közben). December 10-én beéri a Nap a Szaturnuszt és kettejük találkozását már a Neptun sem zavarja meg. Sőt a Mars, a Jupiter és az Uránusz is megtámogatja ezt a találkozást az égen. 

 

Ha tudatosan élünk, akkor ez az alázat talán már a napi rutin része, ha kevésbé vagyunk tudatosak, akkor lehet, hogy még fontos volt számunkra, hogy tündököljünk, hogy mindenáron megmutassuk magunkat, a saját tudásunkat, a saját eszméinket. Most ez a kifelé áradás elcsendesedhet és inkább befelé fordulhatunk, egy kicsit visszahúzódva a nagyvilágtól, magányosan keressük önmagunkat, s közben a sorsunkat is, mindazt, amit felvállaltunk erre az életre. Komolyabbak, felelősségteljesebbek lehetünk, s ez a fajta hozzáállás meghozhatja a gyümölcsét, hiszen képessé válhatunk egy másfajta szemléletre. S mindeközben a szándékunk, az akaratunk, is a másik ember segítése felé irányulhat, megjelenhet a nagylelkűség az emberi kapcsolatainkban, a tolerancia is beépülhet. Egy másik Én léphet a színpadra, aki a tudását, a hitét az emberiség szolgálatába állítja, aki már találkozott a karmával és tudja, hogy mekkora felelősség birtokában teremti az életét minden percben.

 

 

Rajmon Beáta