Az előző bejegyzésekben általános, mindenkire érvényes témákat feszegettem az elmúlt időszak történésein keresztül, amelyek nagymértékben megváltoztatták az életünket. Szó volt a magunk mögött hagyott bezárt világról, annak nehézségeiről, a fájdalmak megéléséről, azok feldolgozásáról, és arról, hogy képesek voltunk-e átalakulni mindezek hatására, éltünk-e a transzformáció erejével. Ezek a témák összhangban voltak az aktuális energiákkal, valójában azok ihlették, én pedig csak 'papírra vetettem őket'. Mostantól személyesebb hangvételre váltanék, ettől függetlenül a mondanivalómat hasznosíthatja bárki, aki belső munkát végez.
Ahogy a címben is olvasható, az elveim szerint cselekszem, azok mentén élem az életem. Nem biztos, hogy a legkönnyebb utat választottam, de legalább bele tudok nézni minden nap a tükörbe, és nyugodt a lelkiismeretem. Valószínűleg nem mindenki ért egyet velem, nem mindenki látja hasonló módon az életet, de ez nem jelent problémát, mert számomra az élni és élni hagyni elve, az elfogadás az egyik legfontosabb 'törvény' az életemben. A belső meggyőződéseim, a hitrendszerem évről évre gazdagabb lett, és sok minden feljött a tudatalattiból a tudatos felszínre. Bár eleinte nem hangoztattam mindazt, amiben hiszek, szükségem volt néhány évtizedre, mire ezeket a munkámon, blogokon, vagy könyveken keresztül mások számára is elérhetővé tettem. Talán a legfontosabb és legmélyebb meggyőződésem, hogy a belső iránytűmre kell hallgatnom, akkor is, amikor érzem, hogy jó történések várnak rám, akkor is, amikor nehézségekkel nézek szembe. Abban az esetben is, amikor a többi ember rábólint a gondolataimra, ötleteimre, akkor is, amikor hadakoznak ellene. Ilyenkor általában hidat építünk, ahol a nézőpontok középen találkozhatnak, és megpróbáljuk megtalálni a közös keresztmetszetet. Volt idő, amikor kerültem a feszült helyzeteket, nem szerettem konfrontálódni, / valójában most sem szeretek, de tudomásul vettem, hogy az élet része/ úgy gondoltam, hogy minden helyzetet meg lehet oldani békésen. Nem lehet... de törekedni lehet az asszertív kommunikációra, és ez egy humánus megoldást jelenthet.
Ezen az úton, ahol én ballagok, viszonylag kevesen járnak, így olykor egyedül érzem magam a tömegben. Néha körbenézek, hátha látok magam körül még néhány tiszta, csillogó szemet, melyekben látható az egyenesség, az őszinteség, a hitelesség és örömmel nyugtázom, ha találkozom ilyen keresőkkel. Hiszen mindannyian keresők vagyunk, keressük az igazságot, az élet értelmét, a boldog pillanatokat, a benső békét, az univerzális törvényeket. Hiszem, hogy ebben a zilált, feszültséggel teli világban is egymásra találnak azok az emberek, akik hasonló elvek mentén élnek, és hiszem, hogy élhetőbbé tehetjük a világot gondolatainkkal, cselekedeteinkkel.
Önismereti kérdések: Milyen elvek mentén mozogsz? Hogyan érvényesíted őket a környezetedben? Az inkább feladom, legyen úgy, ahogy te szeretnéd, része-e még az életednek? Ha igen, mi akadályoz meg benne, hogy a saját utadat járd, és a saját elveidet képviseld? Hogyan viszonyulsz a másik ember elvrendszeréhez? Kíváncsi vagy, nyitott vagy mások felé, szeretnéd megérteni, milyen meggyőződések irányítják őket? Ismered a párod legfontosabb meggyőződéseit, tiszteletben tartod őket?
Ha szeretnél a témáról bővebben, kicsit más nézőpontból is olvasni látogass el a www.felicitysheer.com weboldalamra, ahol a Blog - Csak Tagoknak menűben megteheted, illetve vásárolhatsz a webáruházból könyveket.
Rajmon Beáta