Az igazság ereje
Az igazság felszabadít... Magam is így gondolom, viszont a tapasztalat olykor mást mutat, hiszen az igazság fájó is lehet, amit nem mindenki hallgat meg szívesen. Az illető esetleg maga is érzi, tudja, hogy valami nagyon nem működik az életében, belül talán még az okát is sejti, de szembesülni vele, már nem szeretne. Ilyenkor megkérdőjeleződik, hogy valóban szabad akar lenni, valóban meg szeretné érteni önmagát, megoldani a problémáit, vagy pusztán olyan információkra van szüksége, melyek megnyugtatják a lelkét, s nyugodtan alhat tovább a saját életében. A probléma ezáltal nem is létezik, vagy ha mégis, hát a gyökerekig nem szükséges leásni, elég ha a felszínt kotorjuk meg. Egy kicsit olyan ez a hozzáállás, mint a manapság oly divatos pozitív kondicionálás, mellyel tulajdonképpen minden nehézség eltüntethető az életünkben, nem kell hozzá elővenni a tükröt, elég ha vizualizálunk, mantrázunk, s a probléma már tova szállt az éterbe...
Hogyan láthatok rá az elakadásomra, ha nem merek, nem akarok magamba tekinteni, mert az fájdalmas lenne? Hogyan értem meg, hogy miért futom ugyanazokat a köröket, ha nincs bátorságom szembenézni a saját démonjaimmal, mert az mélyen érintene? Hogyan fog megváltozni az életem, ha nem teszem bele magam a folyamatba, mert az megterhelő lenne?
Hiszek a teremtő erőben, hiszek a szeretetben, az elfogadásban, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nem oldhatók meg az élet nagy próbatételei mély önvizsgálat nélkül, pusztán pozitív kondicionálással, a felszínt érintve. A lényeg a saját hozzáállásunkban van, abban ahogy reagálunk az élet eseményeire, keressük-e a miértjeinket, meglátjuk-e egy-egy történés mögött meghúzódó tanulnivalót az életben. Hiszen nincs olyan ember a földkerekségen, akinek ne lennének fájdalmai, problémái, a különbség abban mutatkozik meg, hogy mit gondol róluk, feladatként tekint rájuk, vagy sorscsapásként éli meg őket.
Az igazságnak ereje van, felszabadít, ha részévé válik az életemnek, ha szembe merek nézni önmagammal, ha fel merem vállalni a döntéseimért a felelősséget, ha a gondolataim, a szavaim, a tetteim összhangba kerülnek.
Rajmon Beáta