"Bármelyik nap lehet a legutolsó az életünkben, anélkül, hogy tudnánk erről. S emiatt egyetlen napnak sem szabad úgy nekiindulni, hogy rossz érzéseket hagyjunk szeretteinkben, vagy rendezetlen konfliktussal csapjuk be magunk mögött az ajtót."
Szilvási Endre
Azt kívánom Neked...
Voltál már olyan helyzetben, amikor a sors arra kényszerített, hogy átértékeld önmagad, az emberi kapcsolataidat és azt ahogy éled a mindennapjaidat? Lehet, hogy olyan esemény hatására tetted, ami alatt, úgy érezted, hogy összeomlasz, viszont pont ez segített hozzá ahhoz, hogy tisztán és világosan lásd kívülről önmagad.
Kicsit olyan ez, mint amikor a gyermeked nem figyel rád, hiába próbálod szépen kérni, majd kevésbé finoman, végül az intő figyelmeztetések után valamilyen drasztikusabb lépésre szánod el magad és ekkor hirtelen lesz rád ideje, meghallgat, s talán komolyan átgondolja mindazt amit hetek, talán évek óta mondogatsz, s ő elment szavaid mellett, de most a lelkéig hatolnak.
Mi kell ahhoz, hogy ez a változás megtörténjen benned, hogy átértékeld önmagad, s életed szereplőihez fűződő viszonyodat... egy olyan esemény, esetleg katarzis, mely felráz, kiránt a szürke hétköznapokból, a taposómalomból, abból a világból, mely már nem adja meg számodra a békét, a szeretetet, a harmóniát és a nyugalmat. Ez a történés magában hordozza a változás, a változtatás lehetőségét azáltal, hogy tudtodra hozza, biztonságosnak hitt világod bármikor összeomolhat. S mindezek mellett ráébreszt arra is, hogy nem tisztelted magad annyira, hogy figyelj a lelkedre és úgy élj, hogy a lehető legtöbb szeretetet, adjad és kaphasd, hogy őszintén figyelj a másikra és minden cselekedeteddel azoknak a napoknak a számát gyarapítsad, melyekre örömmel tekintesz majd vissza.
Azt hiszem sokan akkor döbbennek rá a fenti gondolatokra, amikor elveszítenek egy olyan személyt, aki számukra fontos volt, de ők úgy gondolták míg velük volt, hogy természetes a jelenléte, a szeretete, a figyelme, miközben egyáltalán nem volt az...hiszen minden ajándék, a másik ember mosolya éppúgy, mint az ölelése, mely biztonságot ad. Ezért addig becsüld meg társaidat, kik veled tartanak az úton, míg erre az élet lehetőséget ad, mert utána már csak a nyomasztó hiány maradhat.
Azt kívánom Neked, aki olvassa e sorokat, hogy a szeretet és a tisztelet hassa át életedet és benne találd meg Önmagad, találd meg azt az embert, aki tanulni, fejlődni jött a Földre, aki számára fontos, hogy lelkileg gazdagabbá tegye azok életét, akikkel az élet nevű játékban együtt utazhat.
Rajmon Beáta