"Ha az életünk azzal telik, hogy azt várjuk, hogy tökéletesek és golyóállóak legyünk, mielőtt belépnénk a küzdelmek arénájába, végső soron folyamatosan olyan kapcsolatokat és lehetőségeket áldozunk fel, melyekből talán soha nem adódik több az életben."
Brené Brown
Érzelmi mélység
"Miközben a parkolóban várakoztam, egy férfi közeledett felém, útbaigazítást kért tőlem. Készségesen segítettem, pár szót váltottunk, majd megköszönte a választ és továbbhaladt...azóta sem találkoztunk, pedig minden nap ugyanott parkolok.
Csak néhány perc volt az egész, mégis valami nagyon megváltozott bennem... ahogy az idegenben is. Először nem is értettem, mi váltotta ki a lelkemben dúló háborút, hiszen csak egy ártatlan párbeszéd volt, mégis olyasmit generált a bensőmben, amit azelőtt nem éreztem soha. Ez az ember olyan érzéseket váltott ki belőlem, melyekről nem is tudtam, hogy léteznek...
Azóta sem értem, hogy mindez hogy történhetett, hiszen hétköznapi dolgokról beszéltünk, mégis úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást, olyan természetesen, gördülékenyen váltották egymást a mondatok, mindketten mosolyogtunk ezen, miközben kiváncsian fürkésztük egymás tekintetét. Mintha magyarázatot kerestünk volna az érzéseinkre, pedig tudtuk, hogy nincs rá szükség...a találkozás valamit elindított, de mi megijedtünk tőle... "
A történet akár rólunk is szólhatna, hiszen mindannyiunkban ott a lehetőség a mély érzelmi átélésekre, melyeket bizonyos szituációk és személyek könnyedén előhívhatnak. A kérdés csak az, hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy ezeket az érzéseket szabadjára engedjük és felvállaljuk önmagunk és a világ előtt. Mindannyian a teljességre törekedünk, a szeretet minél intenzívebb megélésére, mégis amikor lehetőségünk nyilna rá, megfutamodunk. Hiszen ahhoz, hogy beengedjük a másik embert a saját világunkba, le kell vetnünk az álarcot és ez nehezen megy. Ilyenkor megszólal a vészcsengő... sebezhető leszek...mégis ez az egyetlen módja annak, hogy megtaláljuk a szabadságot és ezáltal a teljességet. Amjg érzelmi színjátékokba bocsátkozunk nem tudunk őszintén, szabadon kapcsolódni a másik emberhez.
Bátraké a boldogság... mit jelent bátornak lenni? Önmagunkat adni, felvállalni az érzéseinket, beengedni a másikat a saját személyes terünkbe és nem utolsó sorban hallgatni a bensőnkre. Minden ember feltétlen szükséglete, hogy szeressék, a szeretet, az összetartozás hiánya mindig fájdalmat okoz. Bátran és nyjlt szívvel kell megjelennünk az élet küzdőterén, hiszen senki sem tökéletes, mégis szerethető. Igy adunk magunknak esélyt olyan kapcsolatok kialakítására, melyben a felek maximálisan megélhetik az érzelmeiket.
A másik arany szabály, soha ne várd, hogy a másik kezdeményezzen, a te őszinteséged, a te nyitottságod fogja hozzásegíteni a másik felet is önmaga felvállalásához és érzelmei nyílt megéléséhez!
Rajmon Beáta