"Amilyen önmagadhoz vagy, olyan leszel másokhoz is. Ha szereted önmagad, másokat is szeretni fogsz. Ha képes vagy áradni a saját lényeddel, a kapcsolataidban is képes leszel áradni. Ha belül megfagytál, kívül is fagyott leszel."
Osho
Szabadon áramló érzések
Mennyire engedjük meg magunknak, hogy átéljük az érzéseinket? A pozitív érzéseknek átadjuk magunkat, sőt ösztönösen keressük a lehetőséget, melyek segítségével átélhetjük az örömteli pillanatokat. Mindenki számára észlelhető és érezhető, hogy egy-egy ilyen esemény hatására megemelkedik az energiaszintünk, ez nem csak lelki szinten érzékelhető, hanem testi szinten is. Ennek ellenére sok esetben mégsem adunk engedélyt magunknak, az érzések teljes átélésére, mintha mindenki rendelkezne egy íratlan szabálykönyvvel, amiben megfogalmazta, hogy mennyit mutathat meg magából. A teljes kitárulkozást nagyon sokan úgy élik meg, mintha lemezteledne a lelkük és ezt már veszélyesnek ítélik meg. Ez a jelenség a férfiakat érinti erőteljesebben, hiszen a nők általában nyitottabbak, jobban képesek megélni mindazt, ami a lelkükben lezajlik. Egy nő a köztudatban is érzékenyebb, befogadóbb, lágyabb.
A férfiaknak ha lehet így fogalmazni vaskosabb a szabálykönyve, úgy gondolják, hogy mást vár tőlük a társadalom, a család, a környezet, mintha nekik rejtegetni kellene az érzéseiket, vagy csak részben szabadna a külvilág felé kimutatni. Sajnos már egészen kisgyermekkorban azt hallják a fiúk, hogy nem szabad sírni, az nem férfias dolog. Emiatt az őket ért sérelmeket rendszerint lefojtják és hurcolják magunkban éveken keresztül. Mivel az érzés kimutatására nem kerül sor, így az azt kiváltó probléma sem kerül megoldásra. Ennek a szülői elvárásnak , miszerint egy férfi keményen viseli a nehézségeket, annyira megpróbálnak megfelelni, hogy felnőttkorukban sokszor már mosolyogni is elfelejtenek. Persze kivételek előfordulnak, azonban a többség nem képes átadni magát teljesen sem az örömnek, sem a bánatnak. Ha netán olyan filmet látnak ami mélyen megérinti őket, igyekeznek a könnyeiket észrevétlenül szétmorzsolni.
Ez a "rejtegetett életmód" azonban megnehezíti mind az egyén életét, mint a társas kapcsolatait, melyeket élete során kialakít. A felmerülő nehézségek, félelmek nem kerülnek felszínre, csupán a bensőben fortyognak, melyek előbb-utóbb testi tünetek formájában is megjelennek. Ha már odáig eljut valaki, hogy ezt az életellenes hozzáállást felismeri önmagán, akkor megtette az első lépést a "gyógyulás" felé. A következő lépcsőfok a megjelenő érzések tudatosítása és teljes megélése.
Amennyiben sikerül átalakítani az életszemléletet, nyitottabbá válunk, az érzéseink szabadon áramolhatnak, ami jelentős energiafelszabadítást eredményez.
A tiszta, őszinte emberi kapcsolatok kialakításának is feltétele, hogy megszabaduljunk az álarcainktól és nyiltan felvállajuk önmagunkat a világ előtt.
Rajmon Beáta