A jó kommunikáció minden emberi kapcsolat alappilére. Ez egy olyan fontos építőelem, aminek a kezdetektől fogva megfelelően kell működnie. Hiába van vonzalom, hihetetlen kémia, hasonló érdeklődési kör, ha a felek nem tudnak beszélni az érzelmeikről, a nehézségeikről, a belső történéseikről, akkor a kapcsolat idővel elindul lefelé a lejtőn. És minél nagyobb fájdalmakat okoznak a partnerek egymásnak a szavaikkal, vagy a ki nem mondott gondolatokkal, annál nehezebb lesz visszahozni a kapcsolatot egy élhető szintre, ahol az eltérő nézőpontok középúton találkozhatnak.
Ezen a területen is visszaköszön a múltbéli tapasztalat, a csomag, amit magunkkal hoztunk a szülői házból, hiszen nagyrészt ez a tanult minta fog bennünket mozgatni az aktuális kapcsolatban. Ha a szülők szőnyeg alá söpörték a problémákat, falakat emeltek egymás közé, akkor jó eséllyel mi is ezt a megküzdést fogjuk választani. /Elkerülő stratégia/ Ha az egyik szülő 'agresszív' módon közölte mindazt, ami zavarja, a másik pedig áldozatként, csendesen végighalgatta, miközben az önbecsülése sárba lett tiporva, akkor számunkra is természetes lesz, ha a párunk emelt hangnemben közli mindazt, ami nyomasztja. /Túlkompenzás, önfeladás keveréke/ Egyik stratégia sem üdvözítő, nem támogatja a kapcsolatot, pusztán rombolja.
Bennem egyetlen gondolat fogalmazódott meg az elmút napokban: Miért nem tanulnak az emberek a múlt hibáiból? Miért játszódik le ugyanaz a forgatókönyv rengeteg alkalommal? Miért reagálnak ugyanúgy a problémákra, miért hiszik azt, hogy mindaz, ami eddig rombolt, az a jövőben építeni fog? Miért élnek abban az illúzióban, hogy idővel a partner tolerálni fogja a helytelen kommunikációt, és nincs szükség a változtatásra? Véleményem szerint még egyetlen kapcsolatot sem lehetett megmenteni és felhozni a kút mélyéról úgy, hogy a partnerek ne végeztek volna belső munkát, ne néztek volna szembe önmagukkal, ne akarták volna őszintén helyrehozni a problémákat. Nyilván a régi, bevált módszer, kommunikáció használata egyfajta 'biztonságot' ad, azt már ismerjük, tudjuk, mi várható, hogyan fog reagálni a partner, és hogyan menthetjük fel magunkat a felelősség alól újra és újra. Egy új stratégia kockázatos lehet, talán bele kell nézni a tükörbe, és nem biztos, hogy tetszeni fog a látvány. Elképzelhető, hogy meglátjuk önmagunk árnyoldalait, és az fájó lehet számunkra. De ez a folyamat lehetővé teszi számunkra, hogy elfogadjuk magunkban mindazt, amiről eddig nem akartunk tudomást venni, és elkezdhetünk dolgozni rajta. Ha mindkét félben megvan az őszinte szeretet, a vágy, hogy egy irányba tudjanak nézni, hogy közös jövőképük legyen, akkor ezek építő jellegű kommunikációval, egymás tiszteletével valóra válthatóak.
Önismereti kérdések: Hogyan kommunikálod ki mindazt, ami bánt, milyen technikáid vannak? Milyen visszajelzéseket kapsz a környezetedtől a kommunikációddal kapcsolatban? Meghallgatod, megfontolod ezeket a gondolatokat? Ha legbelül tudod, hogy mi a gyengeséged, mi akadályoz meg benne, hogy változtass?
Ha szeretnél a témáról bővebben, kicsit más nézőpontból is olvasni látogass el a www.felicitysheer.com weboldalamra, ahol a Blog - Csak Tagoknak menűben megteheted, illetve vásárolhatsz a webáruházból könyveket.
Rajmon Beáta