"Újra akarom kezdeni az életem... El akarom követni azokat a kis bűnöket, amelyekre mindig vágytam, de amelyekhez soha nem volt elég bátorságom. (...) Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék a kalandokat, és főleg ÉLJENEK!"
Paulo Coelho
Kezedben a döntés...
- Melyek azok a területek az életedben, amelyekkel elégedett vagy?
- Elég pocsékul hangzik, de egyikkel sem...
- Tudod, hogy milyen változtatásokat szeretnél?
- Azt hiszem igen...bár úgy gondolom, hogy nem léphetem meg őket.
- Miért, milyen akadályokat látsz?
- A jól fizető állásomat nem adhatom fel, nem taszíthatom a családot anyagilag bizonytalan helyzetbe, csupán azért, mert nem ez az álomszakma számomra. A férjemet nem hagyhatom el, mert ellenkezik azokkal a szabályokkal, törvényekkel, amiket megtanultam.
- Milyen törvényekre gondolsz?
- Valószínűleg régimódi vagyok, de engem úgy neveltek, hogy az ember tartson ki a párja mellett, akkor is, ha ez lelkileg nehéz. A szüleim sem váltak el, pedig láttam, hogy mindketten boldogtalanok.
- Szerinted ki mondja ki az ítéletet feletted, ha megteszed mindazt, amit szeretnél?
- A környezetem biztosan elítélne, de a lelkiismeretemmel is el kellene számolnom.
- Amikor minden nap szembesülsz az elvetélt lehetőségekkel, a saját boldogtalanságoddal, akkor mit mond a belső hangod?
- Tiltakozik...de úgy teszek, mint aki nem hallja, próbálom elhallgattatni.
- Ha "kívülről" megkapnád az engedélyt, hogy változtass az életeden, akkor megtennéd?
- Igen, biztosan...akkor nem érezném, hogy a döntés súlya az én vállamat nyomja...
Hibáztathatok-e bárkit azért, mert nem úgy élem az életemet, ahogy szeretném? Dönthet-e bárki helyettem? Tudja-e a másik ember, hogy számomra mi lenne az ideális?
Egyedül csakis saját magunk felelünk azért, hogy mennyi örömöt viszünk a mindennapjainkba, mi döntünk arról, hogy valóra váltjuk-e az álmainkat. Mi választjuk meg a házastársunkat, a barátainkat, a munkánkat, az otthonunkat. Minden egyes lépésünkkel közelebb kerülünk a saját boldogságunkhoz, vagy éppen távolodunk tőle.
Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a saját világunkban, élnünk kell az élet által felkínált lehetőségekkel, még akkor is, ha elsőre kockázatosnak tűnik. Ha soha nem merünk kilépni a nyugodt, megszokott, időnként egy kicsit "megkopott" komfortzónánkból , akkor soha nem fognak megtalálni bennünket azok a lehetőségek, amik előre lendítenek a személyes fejlődésünkben.
Egy helyben fogunk toporogni és nem értjük nekünk miért nem jár alanyi jogon a boldogság, ami nem valami főnyeremény, amit a szerencsések megnyerhetnek, hanem döntés kérdése...
Ha úgy tekintünk a problémáinkra, hogy azok korábbi téves, rossz döntéseinknek a következményei, akkor ennek a felelősségével érezhetjük magunkban a változtatás lehetőségét is.
Rajmon Beáta
Paulo Coelho