"Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról."
Márai Sándor
Ismerem magam?
Mennyire ismerem magam, tudatában vagyok az általam játszott szerepeknek? Milyen vélt előnyöket, illetve milyen hátrányokat hordoznak számomra? Ha kibújok a szerepeimből, meg tudok-e barátkozni önmagammal?
Ha megvizsgáljuk ki rejtőzik a felszín alatt, akkor szembesülünk igazi önvalónkkal, amit a hétköznapokban gondosan elrejtünk.
Egy kicsit olyan mintha kaméleon üzemmódban élnénk az életet, rejtőzködünk, illetve, próbálunk belesimulni a környezetünkbe. A szerepjáték elsődleges "haszna" a védekezés, önmagunk megvédése az érzelmi sérülésektől. Ezt olyan magas szinten tudjuk művelni, annyira belefeledkezünk a saját játékunkba, hogy egy idő után már a szerep tűnik valóságnak.
Vajon jól érezzük-e magunkat a sok-sok álarc mögött? Nem, viszont látszatbiztonságot nyújt, tulajdonképpen bármit eljátszhatunk, lehetünk magabiztosak, sikeresek, elégedettek, önzetlenek, a fél világ csodálhat, hogy milyen remekül boldogulunk az életben. Viszont hatalmas energiaráforditást igényel tőlünk, hogy megfeleljünk minden szerepnek, amit hasznosnak vélünk. Mindig az aktuális élethelyzethez és személyhez igazítjuk az álarcunkat, mást viselünk otthon, a munkánk során, a baráti körben és idegenek között.
A cél azonban az lenne, hogy rátaláljunk önmagunkra, sőt , hogy elfogadjuk és szeressük önmagunkat hibáinkkal és gyengeségeinkkel együtt. Aki békében akar élni a lelkével, felvállalja a sebezhetőségét, összhangot teremt a benső és a külső világ között. Mindezt úgy teszi, hogy ami belül megszületik, azt a külvilág felé is nyiltan vállalja. A gondolatai, az érzései és a tettei összhangban állnak, nem akar másnak látszani, mint aki valójában...
Néhány megválaszolandó kérdés az önismeret felé vezető úton:
Egyetlen mondatban válaszolj: ki vagy te?
Mi az, amit önmagadról tanultál?
Ha lehetne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttatsz, mi lenne az?
Melyek azok a kérdések, amelyeket gyakran felteszel magadnak?
Szerinted mit mondanak rólad az emberek, amikor kilépsz az ajtón?
Rajmon Beáta
Rajmon Beáta