Nehéz korrekt módon definiálni, mit jelent a lelki társ, hiszen ez a fogalom a háromdimenziós világban kicsit megfoghatatlan. Először az esetleges tévedéseket szeretném eloszlatni, mindazon illúziókat, amikor valaki azt hiheti, hogy ő már megtalálta az igazi társat. A lelki társ nem egyenlő azzal a partnerrel, akitől azt reméljük, hogy valóra váltja az álmainkat, aki olyan életet biztosít számunkra, amiben érzelmi és anyagi biztonságban élhetünk együtt, míg a halál el nem választ. Nem anya, vagy apapótlék, aki behozza az életünkbe mindazt, amit a szüleinktől nem kaptunk meg, és a lelkünk még mindig sóvárog utána. Nem csupán a gyerekeink anyja, vagy apja, emiatt szerepe nem korlátózódik le a családalapításra. Nem egy különleges barát, aki felvidíthat bennünket a borúsabb napokon, elsírhatjuk a vállán a legnagyobb fájdalmainkat. És végképp nem olyan személy, aki a szexuális életünket tartja karban.
A lelki társ olyan ember, aki mellett fejlődhetünk, olykor kifejezetten nehéz periódusokon keresztül, aki tiszta tükröt tart, és ha belenézünk, megláthatjuk önmagunkat, az árnyékunkat éppúgy, mint a fényesebb oldalunkat. Olyan partner, akivel kapcsolatban a kezdetektől fogva azt érezhetjük, hogy nyitott könyv számunkra. Felbukkanhat az ezer éve ismerlek érzés, amikor találkozunk, és megláthatjuk a szemében önmagunkat. A spirituálisan fejlett személyek egy ilyen találkozásnál több élet tapasztalait is felfedezhetik a másikban. A lelki társ olyan személy, akihez mélyen kötődünk, és a fizikai távolság dacára is érezhetjük az örömét, a fájdalmát, az egész lényét, mert elsődlegesen lelkileg vagyunk összekapcsolódva. A lelki kapocs mellett megtalálható az erős fizikai vonzalom is, de soha nem ez kerül az első helyre, mert ez a fajta kapcsolat nem a testről szól, hanem a középpontban a lelkek találkozása van. A vele való találkozás sorsszerű, elkerülhetetlen és rendszerint katartikus.
Éppen ezért lelki társunkat nagy valószínűséggel nem az internetes társkereső oldalakon fogjuk megtalálni, vagy valamilyen szórakozóhelyen, hanem egyszerűen bedobja őt az élet, amikor készen állunk rá, rendszerint teljesen váratlan időpontban és szituációban. Felmerülhet a kérdés: Mikor állunk készen? Amikor már megdolgoztuk önmagunkat, amikor a két ember sorsa összeér a tér-idő világában. És ezután már rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a lehetőséggel, lesz-e bátorságunk nyítni egy fájdalmasan szép, de mégis felemelő irányba, vagy maradunk a kiszámíthatóság talaján. Aki felvállal egy ilyen kapcsolatot, annak nem csak hihetetlenül gyönyörű pillanatokban lesz része, hanem kemény megpróbáltatásokban is, hiszen egy ilyen kapcsolatban mindkét fél erőteljesen csiszolja a másikat, és ez a munka olykor rendkívül fájdalmas. Viszont akik végigmennek a közös fejlődés különböző stációin, azok egy idő után érezni fogják, hogy hazaértek, mosolyog a lelkük, olyan kapcsolatban vannak, ahol érzik a Forrást önmagukban és a társukban.
Ha szeretnél a témáról bővebben, kicsit más nézőpontból is olvasni látogass el a www.felicitysheer.com weboldalamra, ahol a Blog - Csak Tagoknak menűben megteheted, illetve vásárolhatsz a webáruházból könyveket.
Rajmon Beáta