"Az emberek úgy általában szeretik a szabadságot, de pontosan nem tudják, ez miben áll és milyen lehet. Ha megkérdezik az embereket, hogy szeretnek-e szabadon élni, igennel fognak válaszolni. Ha megkérdezik őket arról, hogy ők akarnak-e a sorsuk felől dönteni, akkor már más lesz a válasz, mert egy bizonyos szempontból szeretik a szabadságot, más szempontból azonban félnek tőle. A szabadság ugyanis felelősséggel is jár: mi vagyunk felelősek saját életünkért, a környezetünkért, nemcsak családunkat, hanem egész országunkat értve ezalatt."
Heller Ágnes
Mit jelent szabadnak lenni
Mindannyiunk életében vannak olyan fordulópontok, amikor úgy érezzük, hogy változtatni kellene, mert a jelenlegi helyzetben egyre kellemetlenebbül érezzük magunkat, de a változtatáshoz nincs bátorságunk. Addig amíg a jelenhez társuló nyomasztó érzések nem hatalmasodnak el rajtunk, nem tesszük meg a szükséges lépéseket. Megalkuszunk önmagunkkal, a helyzetünkkel, melyek negatív hatással vannak testi-lelki egészségünkre. Ilyenkor még nem fáj eléggé...
A változtatás, történjen az életünk bármely területén, egy nagy adag bátorságot igényel. Feladni egy biztos állást a bizonytalanért, kockázatos, esetleg meginoghat az anyagi biztonságunk, az is előfordulhat, hogy mégsem fogjuk jól érezni magunkat az új helyen... Igaz, hogy már jó ideje teherként éljük meg a munkánkat, esténként amikor összejön a család a vacsoránál, csak panaszáradatot zúdítunk a családtagok fejére, de még mindig nem jutottunk el a "most már nem bírom tovább fázisába".
Sokan a házasság intézményét is hasonlóképpen élik meg. Lehet, hogy már évek óta nem tudunk semmit a párunkról, pusztán egymás mellett élünk, mégis ragaszkodunk a jól bevált hétköznapi szürkeséghez. Ilyenkor számtalan okot találunk, hogy miért nem lépünk...Hogyan fogok megélni egy fizetésből, hogyan vállaljak egyedül felelősséget a mindennapokban a gyerekeimért, kire számíthatok, ha beteg a gyerek...stb. Ilyenkor inkább választjuk a sivár, lelkileg lehúzó párkapcsolatot, ahelyett, hogy új életet kezdenénk. A változtatástól való félelem nagyobb, mint a bennünk jelen lévő fájdalom.
Akkor fordul a kocka, amikor a bennünk felhalmozódó fájdalom olyan mértéket ölt, hogy legyőzi a félelmet, ilyenkor vagyunk az "ennél már nem lehet rosszabb fázisában".
Miért kell várnunk idáig? Mert nem vállaljuk a szabadságot. Ha szabadok vagyunk, kimondhatjuk amit gondolunk, úgy érzünk, ahogy érezni szeretnénk, szabadon hozunk döntéseket, vállalunk rizikót az életünkben, nem kell mindig biztosra mennünk. Ez olyan fokú bátorságot igényel, amivel kevesen rendelkeznek, talán nem is divat a mai világban, hiszen nem egyeztethető össze a szerepjátszással, ebben az esetben önmagunkat adjuk az élet színpadán.
Rajmon Beáta