"A jövőd nincs teljesen megírva, mert ugyan sok mindent hoztál magaddal, de szüntelenül íródik is. Általad és mások által."
Müller Péter
Sorsod, lehetőség a kiteljesedésre
Thorwald Dethlefsen gondolataival indítanék...A sors ugyanis nem véletlenek sorozata, nem csapás, ami ellen küzdenünk kell. A sors: esély. Esély az emberi teljesség és tökéletesség megvalósítására. Ezért sorsunkat meg kell tanulnunk megismerni és megérteni.
Ha ismernéd a sorsodat, akkor is így élnél, ugyanezeket a döntéseket hoznád? Mennyire törekednél arra, hogy megéld mindazt, ami benned van, felszínre hoznád az értékeidet? Azt gondolom sokféleképpen élhetünk, tudatlanul, céltalanul, sodródva, vagy tanulóként, célirányosan, teremtőként. Az egyik verzióban ismerem önmagam, a lehetőségeimet és azokkal élek is, míg a másikban csak sodródom, a fájdalmaimért a sorsot okolom és tovább szenvedek.
Mindannyian másként tudunk kiteljesedni, más életcélokkal rendelkezünk, attól függően milyen képességekkel és feladatokkal születtünk. A kérdés csupán az, hogy ugyanazt a döntést hozzuk-e meg a jövőnkkel kapcsolatban akkor is, ha tudatában vagyunk a lehetőségeinknek, illetve, ha nem... Egy nagyszerű film jutott eszembe, a Good Will Hunting, melyben a főszereplő ( Matt Damon) takarító egy bostoni egyetemen, mindemellett hihetetlen zsenialitással rendelkező fiatalember. Filmbéli pszichológusa (Robin Williams) ébreszti rá arra, hogy nem élhet csak úgy bele a világba, a tehetsége kötelezi valamire.
Megkockáztatom sokan élik le úgy az életüket, hogy igazából nem ismerik meg a saját magukban rejlő erőket, tehetséget, így az élet színpadán a főszerep helyett statisztaként kénytelenek érvényesülni. Egy példával szemléltetve: Egy hölgy ismerősöm óvónőként dolgozott 15 évig, de mindig jelen volt benne egyfajta hiányérzet. Nem tudta megfogalmazni, hogy mi okozza, úgy érezte, hogy valahol máshol lenne a helye. Szülei terelték a pedagógusi pályára, mivel szerette a gyerekeket. Emellett nagyon jó kézügyességgel rendelkezett, már gyermekként is szívesen rajzolt, készített apró ajándékokat a szüleinek. Másfél évtizednek kellett eltelnie és az óvodában történő létszámleépítésnek ahhoz, hogy elinduljon a saját útján. A férje unszolására belevágott a vállalkozói létbe és azóta szebbnél szebb ajándéktárgyakkal örvendezteti meg a szíveket.
Rajmon Beáta