"Az emberek ráismertek az élet rendjére, hogy akik együtt kell éljenek ezen a földön, azok között békességnek kell lenni."
Wass Albert
Törékeny béke
A napokban nagy fiam barátjának társaságát élvezhettem és a fiatalos, lendületes beszélgetés végén a srác olyant mondott, ami megtapadt a lelkemben. Két szó volt, mégis úgy éreztem, hogy nagyon sok mindent átölel...törékeny béke.
Milyen igaza volt, a béke valóban végtelenül törékeny állapot. Oly annyira, hogy egy nem megfelelő szó, egy elmaradt érintés, mosoly is felboríthatja. A nagyobb horderejű dolgokról már nem is beszélve, úgy mint hazugság, csalás, testi, lelki bántalmazás, melyek az ember lelkét fájdalmasan meg tudják kínozni és összetörik súlyuk alatt. Ezt a törékeny, finom állapotot kell tudnunk megőrizni, s ha szükséges újból és újból felépíteni minden áldott nap.
Tulajdonképpen minden ember úgy van "kódolva", hogy a béke a szeretet az alapállapota. Senki nem születik bűnözőnek, csalónak, a környezete és a társadalom segíti hozzá, hogy ezt az énjét is megélhesse és egyfajta kibillent lelki állapotban élje a mindennapokat. Persze minden életút egyfajta tapasztalás, egyfajta tanulás, de a cél eredendően a béke és a belső harmónia.
Az már rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk képesek figyelni rá, vigyázni rá, hogy megőrizzük a lelkünkben ezt a finom rezgést és átadhassuk másoknak. A saját döntésünk, hogy önmagunk tiszteletben tartása mellett, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz, hogyan kommunikálunk velük, hogyan segítjük azokat, akik életünk részévé válnak.
Egy mosollyal, egy jó szóval, egy segítő gesztussal nem csak a másik ember életét tesszük szebbé, hanem a saját világunkban is helyreáll a béke, a lelki harmónia.
Rajmon Beáta